Az erdőben a kutya pórázon van

Ebben a kérdésben nálam nincs alku. Nem azért, mert szigorú akarok lenni, hanem mert itt tényleg nagyon rosszul el tud sülni a dolog.

Közterületen a póráz kötelező, bármekkora a kutya. Az erdőben az enyémek is mindig madzagon vannak, pedig rengeteget járom az erdőt. Két okból.

Az egyik a vad. Egy ösztönerős kutya, ha meglát egy menekülő vadat, elindul utána. Ha nem találom el azt a pillanatot, amikor még meg tudom állítani, vagyis ha már elkezdte űzni, akkor az a kutya menni fog. Nem azért, mert rossz a nevelése, hanem mert abban a pillanatban az ösztön erősebb mindennél. Az erdőben pedig sokkal nagyobb az esélye, hogy felbukkan egy vad.

A másik az ember. Az erdőben turistaút van, bárki jöhet szembe. Bárkinek joga van a kutyától félni. Nekem nincs jogom elvárni senkitől, hogy az én kutyámtól ne féljen.

Sokan nem tudják, hogy a vadat üző kutyát a vadász azonnal kilőheti a vadállomány védelmében. Ehhez joga van. De ha nem lövik ki, akkor is baj lehet belőle: az őz simán kap szívrohamot a hajszától, vagy a kutya kikergeti a vadat az úttestre, és onnantól már baleset a vége.

Az is kevesekhez jut el, hogy a vadnak éves ritmusa van. Tavasszal a nőstények vemhesek, májusban kismalacok és gidák vannak mindenhol. Ilyenkor végképp nem kéne őket hajtani.

Ezért az erdőben a kutya pórázon van. Nem azért, mert nem bízom benne, hanem mert az ösztön egy bizonyos pillanat után erősebb nálam is, nála is.