Örökbefogadás: az utánkövetés többet ér, mint a kérdőív

Az örökbefogadás körüli vitákban általában két oldal van: az egyik szerint az állatvédők túl szigorúak, a másik szerint még így sem eléggé. Én egy kicsit másban látom a megoldást.

Értem az állatvédők félelmeit. Értem, miért kérnek hosszú kérdőíveket, miért tartanak több körös „felvételit”, miért kötik szigorú feltételekhez, ki fogadhat örökbe kutyát, és milyet, csakhogy ezzel sajnos nagyon sok jó gazdajelöltet is kizárnak. Például a legtöbb menhely engem is: 20 éve albérletben lakom, és albérletbe nem adnak kutyát. Pedig mindig vannak kutyáim, mindig befogadott kutyáim, és velem költöznek, ahányszor költözöm. Értem, hogy sokan azzal az indokkal adják vissza az ebet, hogy az új albérletbe nem vihetik, de vajon hányan vannak, akik hozzám hasonlóan mindenáron megoldják? Sok menhely szintén kizárja az időseket is, mert mi lesz, ha „hamarabb meghalnak, mint a kutya”. Engem is elüthet holnap egy busz, vagy megüthet a guta, semmi garanciám nincs arra, hogy 40 évesen kihúzom addig, amíg egy kölyökkutya felnő és megöregszik.

Én az előzetes felmérés helyett az utánkövetésben látnám a megoldást. A puding próbája az evés. A kérdőívet ki lehet tölteni úgy is, ahogy hallani szeretnék, és a személyes találkozás alatt sem nagy kihívás előnyösebb oldalt mutatni. Ha viszont a kutyát nem jól tartják, az látszik rajta: a kondíciójából, a mozgásából, az, ha bántalmazzák vagy elhanyagolják, és az is, ha nem alakult ki kötődése a gazdával.

Mi lenne, ha minden állatot fél év próbaidővel adnának örökbe? A próbaidő alatt az állatvédő előre egyeztetett időpontban bármikor látogathatna, ellenőrizhetné a tartási körülményeket, és ha minden rendben van, fél év után kiadná az igazolást: a kutya örökre a gazdié. Ez ugyanaz, mint a munkahelyi próbaidő, vagy amikor egy pár házasságkötés előtt összeköltözik, kipróbálja, hogy működik-e. Fél év alatt egyértelműen kiderül, ha igen, és az is, ha nem.

Az idősebbeknél is lenne ötletem: aki 65 fölött van, hozzon magával egy 60 év alattit, aki „kezességet” vállal: ha az idős gazda bármilyen okból nem tudja tovább gondozni az állatot, a „kezes” vállalja. Ismerek olyan idős embert is, aki úgy vett magához kutyát, hogy egyből beleírta a végrendeletébe, ki gondoskodik majd az állatról.

Ha kevés az állatvédők kapacitása a látogatásokra, talán néhány visszajáró, megbízható önkéntes segítségét is lehetne kérni ez ügyben is. Tudom, hogy kibicnek semmi sem drága, de talán így több állat jutna ki a menhelyekről jó gazdákhoz.